eltűnésemet úgy gondoltam, beszüntetem, végül is már van időm és kedvem is írni. nem dolgozni szívás volt, kis hullámvasút jelleggel egyszer szar volt, máskor még szarabb. az egyetlen dolog, amivel pozitívan jöttem ki belőle, hogy egy kicsit jobban megtanultam főzni. meg hát rápörögtem egy kicsit jamie oliverre, de hát ki nem....eddig is szimpi volt, de miután ráfüggsz észreveszed, hogy nincs olyan kaja amibe ne rakna chilit és mentát, kicsit vicces...a végén, amikor meghallottam, hogy akkor tegyünk bele egy kis...na mit is... chilit...már sikítottam, az ovis meg csak röhögött. hát valahogy így telt el két hónap, amire abszolúte eltűntem offline, online. utólag is bocsi azoktól, akiket ezzel megbántottam. de most végre újra on. vidáman melóval, meg lelkesedéssel.oh yeah.

You're choice of change:

és erre vadul vigyorogni kezdtem, remélem nem néztek hülyének az interjún.

ugyan az első kör letudva, de nekem csak nőttön nő a gombóc a torkomban. a következő két interjú élesben megy angolul.áááááá. tömören így érzem magam.
annyira nagyon akarok az IBM-nél dolgozni.annyira.

úgy néz ki állásinterjúra megyek.kicsit sincs gombóc a torkomban...áhh

tehát az van, hogy kinéztem a munkaerőpiacra. hiba volt. eddig legalább lelkes voltam.

tehát az van, hogy lett egy diplomám, ezért is tűntem el, meg álláskeresés miatt is. úgy érzem az előbbit könnyebb volt összehozni.

ma reggel annyira felnőttnek éreztem magam, hogy szinte megijedtem. miközben a frissen elkészített csirkesalátát ettük reggelire a párommal(Panni után szabadon), újságot/könyvet olvastunk és a háttérben finoman gyöngyözött a vasárnapi húsleves.
vagy felnőttem vagy nincs kedvem államvizsgára tanulni. na vajon melyik?

annyira kellene egy ilyen termosz

egyrészt kurva jól kifejezi, hogy mostanában hogy érzek mindennel kapcsolatban.
másrészt, kell egy kurva termosz a reggeli kávémhoz.
na hát akkor vizsga előtt, szépen elindulok melózni. ó jee.

három ötös is bekerült tegnap az indexbe, aminek részben nagyon örülök, hogy de baszott jó vagyok, másrészről, mindig rájövök, hogy semmi extrát nem tettem értük. szóval mixed feelings, de azért annak legalább örülök, hogy ennyivel közelebb vagyok a diplomához.

az egyik jegybeírás, azért elég meredek volt. az egyik órához a tanár mindig utolsó órán beír egy ötöst, majd egy későbbi időpontban leadod a fordítást (igen a btk, már csak ilyen), viszont megbetegedett és június 16-ra rakta ezt a jegybeírást. a gond csak annyi, hogy jó páran addigra már túl vannak a záróvizsgán is, vagy addig ra már meg kell lennie az abszolutóriumnak. a második csoportba tartozom én.
ezért szépen fölös fél órámban beslattyogtam a tanszéki titkárnőhöz, hogy mégis mifasz van ezzel. erre ő nagyon vidáman közölte, hogy seperc alatt megoldjuk. ugye 5-ös, persze, etr-be be, majd elkéri az indexem, mire én rettegek, hogy de hát holnap vizsga. mire ő: semmi gond most én írom alá. gondoltam no para, van az úgy, hogy jogosultságot kapnak ilyen esetekben, ha beteg a tanszékvez. de amit útközben vettem észre cég felé baktatva, hogy tanszékvezető helyett írt alá.és tényleg bazmeg. aláhamisította a tanszékvez aláírását engedéllyel, mert hogy beteg és a jegyeknek be kell kerülni. beszarás, mik vannak ezen az egyetemen.

amúgy annyi mindenről írnék, főleg a szülinapomról, de a fényképezést meg kell oldani, nekem meg nem volt időm, ma meg az utolsó vizsgám lesz angol szakon. ó mily nosztalgia. természetesen ebbe is úgy vetem be magam, mint az eddigiekbe....lófasz tudással. valami lesz alapon. még jó, hogy nem ezen múlik az abszolutórium. és tényleg nem.muhahaha

milyen jó is arra kelni hajnali 5-kor, hogy valamilyen fenevad, valószínűleg pók, szétrág három helyen és annyira viszket, hogy nem tudsz tovább aludni. ó de remek. főleg, hogy 4 órám volt eleve aludni.

ez kellene nekem most tanuláshoz, de nincs itthon egy darab se.
mily amatőr húzás.
amúgy a bögre is kell, mert persze még nincs legalább 6 különböző kvsbögrém.áh dehogy.

azt álmodtam,  hogy a nyárra visszaköltöztünk a  felújított b204-be Ódrival, de kijelentette, hogy ő egyedül akar élni, mert megterhelő volt a szülőkkel.mindezt sorban állás közben közölte, amikor már aláírtam a papírokat. valamit kiborítottam egy zsák hagymát a pultra!én meg olyan szomorú lettem, mert benéztem a szobákba, és minden szobához járt ingyen számítógép( álmodik a nyomor) és én meg kivel fogok lakni....
nem tudom, melyik a rosszabb, hogy ez az álom valahol mélyen megbánott, mert Ódri nem akart velem többé lakni, vagy mert egy ilyen hülyeség tényleg rosszul tud esni. na jó csak egy napig, de akkor is. mostanában el vagyok egy kicsit baszva.
diploma előtti depresszió, vagy mi fasz.

valami fura mód a t-rexes viccek felettébb szórakoztatnak.
íme.

mert pont úgy néz ki, jön a nyár.

ha már pónikról és a soha véget nem érő gyerekkorról esett szó, megosztanám a jelenlegi hátteremet.

a főnököm megkérdezte, hogy nem akarok-e project vezető lenni az egyik cégnél, amire én rávágtam, hogy de hát én semmit nem tudok, meg felelősség, meg nem vagyok én ehhez fiatal?
majd rájöttem, hogy nem, nem vagyok túl fiatal. valószínűleg fel kellene nőni, és elfogadni, hogy néha felelősség is van. ó bakker. hiányoznak a pónik, meg a mesék.

a kk-ban a pultos lány megkérdezte, hogy legközelebb mikor jövök.
nagy gyanakvással a holnapot böktem ki.
"ja jó, csak mert Pankával(másik pultos lány) meg akarunk hívni egy kávéra."
hirtelen nem nagyon értettem a dolgot, mivel általában én fizetek ők adnak kávét, nem pedig csak adnak kávét.
"jah, aki szokott borravalót adni, azt meghívjuk egy kávéra"
jah, az más.

legnagyobb meglepetésemre az esszé, amit úgy adtam le, hogy lécciléccicsakegykettestmertezazutolsókötelezőtárgyam tegnap visszakaptam és ötös. hát ezért tart itt ez az ország.
minden szarra lehet jó jegyet kapni, vagy én vagyok kurva jó. de ezt eléggé kétlem.
de azért rohadtul örülök neki, mert ez az egy dolog választott el  a diplomámtól. na meg a holnapi bírálat, de csak összehoztam valami értelmeset.ugye??

annyira jól alakult az este, hogy Totót meghívtam az esküvőmre, amire még engem sem hívtak meg. majd kitalálta, mi lesz a nászajándék, amit öccsnek elküldött smsben. erre öccsöt majdnem lebirkóztam az asztal alá, hogy megmutassa, de még mindig erős a szemét. ódrival meg fél 6kor vidáman kacsáztunk haza és próbáltam úgy tenni a már hajnalban hazafele menő emberek között, mintha nem lennék részeg.azt hiszem csúfosan megbuktam.

szétbasz az ideg, hogy vannak emberek, akik holnap fütyörészve, vidáman bebettyognak a to-ra és leadják a szakdogájukat, én meg a 14. oldalon tartok.
bár leszarom. a 14. oldalon tartok. hős vagyok.

pontosítanék.
10percenként nézem meg a gmailt. rettegek miközben betölt, majd rohadtul megkönnyebbülök, amint meglátom senki nem írt.
10 percenként kapok egy kisebb szívrohamot.
kevesebb kávé, határozottan kevesebb kávé kell.

elküldtem a szakdogám első felét a témavezetőmnek.
azóta félek megnyitni az emailemet.
belehalok, ha visszadobja.
báháháháháháhá.

annak örömére, hogy lassan leadási határidő, én önsajnálatban fetrengtem egész hétvégén. majd biztos megírja önmagát.

más nem is kell

a tegnapi szar napra az tette fel a pontot, amikor este jöttem haza, fel a metróból. fel a lépcsőn szépen.
majd elestem.
a lépcsőn.
felfele.
kiterültem, mint egy béka.
egy csapat 15 éves srác előtt.
ó jeee.
mindkét térdem sikerült bevernem, amit nem tudom, hogy csináltam, de legalább mindkettő kék-zöld.

akartam még egy kicsit a szakdogámról is rinyálni, de rájöttem, hogy 3 hét van a leadásig.szóval befogom a pofám, és inkább nekilátok.

húsvét és egyéb veszedelmek

az ovis volt nálunk locsolni. nagy sikere volt a dolognak, mindenki örült. kár, hogy fater a fejébe vette, hogy csakazértis főz neki zúza pörköltet, mert én nem etetem rendesen ezt a gyereket. ennek az lett a következménye, hogy 2 órán keresztül üldögéltünk a nappaliban, amíg főtt a zúza. tök cuki volt, mert tartotta bennem a lelket, mikor látta, hogy már sok fater szekálásából.ráadásul anyámék annyi kaját pakoltak be nekünk, hogy leszakadt a teszkós óriás szatyor. plusz öccs betuszkolt egy forgószéket a csomagtartóba. irigylem a türelmét.