múlt hét szerdán családiasan búcsúztattuk a kollégát(házibuli, láncdohányzás, pálinka, vodka).hajnali 5kor dőltünk ki, de csak mert menni kellett dolgozni.kurva jó érzés volt.
már el is felejtettem milyen ez.a régi bn-ek jutnak eszembe róla, amikor 5 napon át csináltuk ezt.lehet, majdnem beledöglöttem a másnapba és kedves kollégával egymáson röhögtünk, ki néz ki szarabbul, de rájöttem, hogy mennyire nem csináltam semmit az elmúlt egy évben.értem én, hogy tök király itthon maradni, mert olyan emberrel teszed, akit szeretsz, de arra is rájöttem, milyen poén reggel, még részegen hazaérni hozzá.
szóval, asszem mostantól parti van...:D

megvettem, most már teljes az életem.

beütött a januári depresszió, ami néha látszik, néha nem.
igazából nem is éveleji depresszió, hanem mégismiafasztkezdjekmostazéletemmel depresszió.
értem én, hogy lesz egy alapdiplomám, na de azután.
a fordítótól kezdve a hr-en át a grafikusig minden eszembe jutott.....
fml.

annyira hihetetlenül semmire nincs időm, hogy az félelmetes. és így sem csinálok mindent, amit kellene.ide sem írtam már vagy nem tudom mióta.

de pénteken végre elmentünk bulizni. végre nem a szokásos utolsó metrós diszkrét szenvedés.ódrival meg egy kollégával odatettük magunkat és megittuk a kk-t, ó koktél akció...miééért?

de legalább megismerkedtünk Luke Skywalkerrel. egyesek jobban, mint mások.várjuk a végkifejletet.több péntek estét követelek. legközelebb Katák jelenlétében.

FIÚ csoporttárs: és akkor majd meg tudod csinálni pdf-ben?
én: hát ha hülye vagyok és nem, ott van a pasim, aki informatikus, valaki megoldja.
FIÚ: az én pasim asszírt tanul, az semmire nem jó!

erre annyit, hogy az addig förtelmes napomat igencsak feldobta:D

nem szóltam el, nem szóltam el, nem szóltam el.

pont egy éve.

vettem egy fitballt, hátha majd nem fáj a hátam.
helyesen ülni még nem tudok rajta, de pattogással töltöttem az elmúlt 2 órát....

ovis: miért kell itt csak 30-cal menni?.....hatalmas bukkanó...
zs: ezért

elmebeteg módon arra vállalkoztam, hogy egy nappal többet töltsek itthon, mint amihez 3 éve szokott a szervezetem.

érdekes kísérlet, érdekes kísérlet, de inkább patkányokkal kéne dolgozni.

de legalább este ps3 csajparti lesz itthoni adrinál.na meg persze iszunk.

legalábbis nagyon remélem.a fent említett kísérlet része.

sikerült annyira megijednem, hogy benyomtam egy nagy adag komfortfoodot.
amit régóta nem tettem meg, kb 2 éve, amióta kvázi rendbetettem az életem.egyszerre érzem magam rohadtul büszkének, na meg szarul is.
a legjobb, hogy már nem találom a csomót és nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem.

találtam egy csomót és most veszettül parázok.
egy ideje nyomkodom hátha megtudom milyen*
ezzel annyit értem el, hogy fáj, ésmég jobban parázok.
ójeee.




*mintha értenék hozzá....

nem tudom, mit árul el a kapcsolatunkról, hogy mielőtt elutazott, a hűtőben lévő sajtszeletet lereszelte nekem.:D

fun fact #236*

amióta járunk nem töltöttünk el 2 napnál többet külön, erre ma reggel jöttem rá, amikor elutazott.
ez valahogy félelmetes.
de, ahogy elmondta, start of an era.először alszom egyedül az új lakhelyemen.jeeej.
kicsit sivárnak érzem az életem, hogy ez a hírérték.


*inkább mundane fact #236

voltam végre nyaralni, több, mint 2 napot is.
annyi mindent elterveztem, biciklizés, városnézés(nem japánokkal), elmenni debrecenbe...
amit végül véghez is vittünk:

1. szalonnasütés minden este(majdnem)
2. strandolás egy délután
3. boltba járkálás-minden nap
4. alvás: napi min.14 óra
5. olvasás
6. tiszai halászlé fogyasztás étteremben(2x)

nem az a nyaralás, amire számítottam, ami miatt természetesen össze is vesztem az ovissal, nem kicsit.

nem volt gond, hogy nem az ő hibája.és ezt már az elején tudtam...de hát nah, kellett az izgalom.

nagyon jó kis nyaralás lett belőle.nem panaszkodom, helyt álltam a konyhában is...főztem paprikáskrumplit, de jó fajtát.

hazafelé még étterembe is beugrottunk...gyermeki lelkem egy darabját vesztettem el, mert életemben először álltam én a számlát étteremben(csak azért mert a hónapfordulón ő vitt el engem).

ezt az elsőt is legyűrtem....egyre kevesebb marad...

hazaestem fáradtan és rinyáltam volna, hogy ejj, de szar nap volt ez, amikor olvastam fácsén, hogy tucatnév épp abban az utcában van, ahol a londoni arcok épp gyújtogatnak.

rájöttem, hogy befogom a szám, és crossed fingers tucatnévért.

már megint elvetemült óvodásként viselkedve, egyszercsak az ovisra nézek:
zs: nem kívánod néha, hogy egy felnőttel járj?
ovis: my middle name is pedobear.

hát akkor erről ennyit:D

nem az a problémám a tanársággal, hogy sok hülyeséget kell elviselnem, kevés pénzért, hanem, hogy mindezt néha nagyon korán, vagy nagyon későn.

ilyenkor nem feltétlenül vagyok az a pamacs, kedves tanár, akinek a jelszava: "nem baj, majd belejösz." elárulom, nem fog.ma reggel 6kor kelni azután, hogy hajnali 2kor hallgattam, hogy a szuperintelligens valahol a háztömbben lakó ifjak, 10 percen keresztül ordibáltak ferinek" a faszom tövig beléd, hát rád várunk...miiii?, én szóltam, hogy gyere....kurva  a****"...stb

ezt megfejelte az élmény, hogy a könyvesboltban valahogy nem említették, hogy a nagyon leárazott nyelvtan könyv használt. 

vagy ez, vagy egy kolléga nagyon unatkozott.

ezt onnan sikerült megtudnom, hogy megtaláltam egy oldalt kitöltve.

még nem ellenőriztem le, lehet, helytelenül.

amúgy mahna mahna muppet dal jár hetek óta a fejemben, hála az ovisnak.
a vicc az egészben, hogy megtaláltam a dalszövegét...:D

Chorus:
Mahna Mahna
Do doo be-do-do
Mahna Mahna
Do do-do do
Mahna Mahna
Do doo be-do-do be-do-do be-do-do be-do-do-doodle do do do-doo do!

olyan gyönyörű novemberi reggelre ébredtem, hogy az valami csodálatos...
nagyon ajánlom, hogy jövő hétre jó idő legyen, mert ha az egyetlen hét nyaralásomat így kell töltenem...
akkor sem lesz semmi, mert már annak örülök, hogy nem kell dolgoznom, de akkor is....valahogy jobban örülnék a jó időnek, meg ha esetleg tudnék napozni, akkor eggyel sötétebb fehér lehetne végre a lábam...

van valami végtelenül vicces, abban, hogy kicsit feszültködünk az összeköltözésen...ő parázik, hogy nekem nehogy bajom legyen, ha véletlenül szakítunk, akkor hova is megyek(ugyanis kiköltözök a koliból-end of an era).én erről nem tudtam, és én meg amiatt feszültködök, hogy ő miért nem örül jobban.

tegnap megbeszéltük és rájöttünk, hogy mindketten dinnyék vagyuk.

most már vidáman csináljuk az összeköltözést.

ma alszom utoljára a koliban.

annnnyira fura lesz. 5 év. 

miért van az, hogy akárhányszor hazajövök, 16 éves kis szerencsétlen szarnak érzem magam, aki semmit nem tud az életről.ez a szuper erő mikor alakult ki a szülőkben?
miért csak én tudom, hogy felelősségteljes, félig komoly(mert teljesen sosem leszek az) vagyok?
hogy megfontolt döntéseket hozok?
óóó miééért?
de megéri, mert azért lehet a szülőkkel beszélni, meg mesélni, csak sok türelem kell hozzá.
és az sem mellékes, hogy itthoni adrival beültünk kvzni és laza 3 órán át dumáltunk.
látszik ritkán járok erre.de nagyon nagy fun volt.

mindig is érdekelt a halvány rózsaszín pólós férfiak esete.
ha már arra adta a fejét, hogy oké, akkor én most kiteszem a lábam rózsaszínben, akkor miért nem vállalja és választ valami erős árnyalatot.
lavírozni a szélén a dolognak, mintha csak bekerült volna a fehér mosásba a piros zokni és áááh nem dobom ki, jó póló, valahogy nekem érthetetlen.

kreatív ötletek kora reggel

öccs: hát ha esetleg elaludnék akkor basszad rám az ajtót

zs: de nem kelsz fel rá

inkább ne aludj

öcccs: akkor nyitvahagyom ajtót

zs: na az boztonságos:D

i

öccs: hát reggel 7kor csak nem lopnak semmit

zs: nem olyan tuti

sztem a laptopod többet ér mint egy óra alvás

vagy aludj a laptopon

ezt a 2 alternatívát tudom javasolni

öcccs: ráírom cetlire h rossz

07:05

zs: :D:D:D:D

eseménydús lakásavató volt, az biztos.

majdnem túlsétáltam a címen és eltévedtem, mert annyira telefonáltam öcccsel, valamint sikerült nem észrevennem egy rohadt nagy rendőrséget, de semmi gond. megérkezés, puszi-puszi. szevasz rég láttalak.*

majd beindult a buli, amikor séró a csodasapkát, amely bármely szar hajat rögtön kezel Katák kérésére, odadobta popónak.a probléma csak az, hogy az útban volt egy pohár pia.persze, hogy fel kellett mosni, és kinek a fejére esik a felmosónyél?

erre persze elhangzott nemsokára,az igyunk egy pálinkát.

valahogy egyszerre jó és rossz, hogy egy 2söregypálinka kombótól már szalonspicces lettem**

jó volt látni a régi arcokat.határozottan kellene szervezni már egy közös röfögést régi dokkosoknak.

kíváncsi vagyok, meddig fajult még  a buli.

*tisztára mintha surmó mondaná.csak, mert nála voltam.

**mintha én tudnék olyat...

lehet, hogy csak két nap volt a tiszán, de már nagyon kellett.
felfrissülve tértem vissza az értetlen diákok közé.
és rájöttem, hogy mennyire hiányzott a strand csak nem volt kivel, meg mikor.
na meg arra is rájöttem, hogy kell valamit sportolni, mert 15 perc biciklizés után meghaltam.

életem első nyaralása.
egy pasival.
mondjuk az elmúlt másfél évet eltekintve a nyaralás a meglepőbb.
muhaha.

egyszerűen nem tudok abba belegondolni, hogy milyen lehet az ovis nélkül.
ha megpróbálom, mindig eszembe jut, hogy olyan, mint egy sérült bambi.
csak szeretni lehet.
ez van

amúgy Cicabetti hiányozni fog.
just sayin'

amúgy élek ám még.
bár nem sokon múlt...ez a vizsgaidőszak egy kicsit durvára sikeredett. de a legjobbra is:d
egyetemi pályafutásom alatt még nem sikerült ilyen jó átlagot összehoznom.természetesen egy rohadt fillért nem kapok, mert költségtérítéses vagyok. de ez van, legalább rinyáltam egy kicsit, hogy tudjátok élek.

az alábbi képet egy ismerősömnek, nevezzük Istvánnak, ajánlanám.
nem az én csíkos, hipno ruháim a legrosszabbak a világon.