szombati móka

visszatérni a partilétbe nem egyszerű, szombatra meg különösen túlvállaltam magam 3 bulival, de végül mindenhova eljutottam. az ovis cégénél kezdtük, mert tímbilding volt, ahova asszonyok és barátnők is csatlakoztak. ezt képzeljük el úgy, hogy a nagytárgyalóban emberek társasjátékkal, pizzával és pálinkával.ezután átvágtattunk egy volt munkatárs búcsúztatójára, ahol alig ismertem pár embert, rég is volt már, hogy ott dolgoztunk.erről eszembe jutott, hogy úristen 3 éve volt és mindjárt államvizsga és erre lehúztam a katica koktélom!!utána átmentünk sipi 25. szülinapjára, ahol a kései órára tekintettel már senki nem volt szomjas. ahogy beleléptem a szomszéd asztalnál volt osztálytársak. volt móka bőven. az estét azzal zártuk, hogy miközben az asztal üresen állt, mert mindenki kinn cigizett, mi mindenkitől suttyomban elbúcsúztuk.sipi kitett magáért, mindent megivott, amit elé tettek és az este végére minden második mondata az volt, hogy 'részeg vagyok,berúgtam!'. búcsúzáskor megölelgetett engem is, meg az ovist is és kijelentette:'gábor, úgy örülök neked, olyan kedves vagy, olyan rendes fejed van!" jó volt látni a régi dokkos arcokat, remélhetőleg az én 25-öm is ilyen jól fog sikerülni.basszus, de közel van...

a legbizarrabb liftes élményem eddig

pedig voltam kolis.
mentem oktatni, az épületben egy nagyon kicsi lift van, ketten pont elférünk benne típus. volt előtte egy srác, épp telefonált és ezzel párhuzamban csapta be a bringát a liftbe. kalimpáltam neki vadul, hogy menjen, aztán hívom megint. erre legyezett, miközben még mindig telefonált, hogy menjek már. mondtam határozottan, hogy nem. erre mire észrevettem, már beterelt a liftbe. de mint egy birkát, én csak lestem. a bringára felcsavarodva tudtuk becsukni az ajtót, mindezt én világos kabátban. ahogy csuktam be az ajtót véletlenül rábasztam a könyökére, mondjuk megérdemelte a terelésért. aztán az amúgy is kínos csendet megszakította a telefonálása, ami rohadt hangos volt és nagyon zavaró  (igen, havvvereerr, érted, leszarom,bazz havvvveeeer....).
persze jött a végkifejlet, amikor újfent felcsavarodtunk a bringára, kihámoztuk magunkat a liftből, majd vidáman elköszönt, én meg kevésbé. ha van egy kis eszem elküldöm a picsába.miéééért, ó, miééért nem tettem meg?

az ovissal arról beszélgettünk, hogy a jó filmek milyen régiek.
én: az alien 2 abban az évben készült, amikor én
ovis: az alien 1, meg amikor én. amikor a testből az alien bújt ki, akkor én az anyámból.

ha már fater csesztet, hogy mikor kéri már meg az ovis a kezemet, akkor baj van.:D

a piszkozatok között találtam a következő bejegyzést:
"a galamb olyan, mint a tollak összessége"
már nem emlékszem, hogy kitől, vagy honnan ered eme bölcsesség, de úgy gondoltam nem tűnhet el a süllyesztőben.

megnéztem a szokásos oldalakat unalmamban, és feltűnt, hogy jéé, új cikkek.ezek milyen becsületes újságírók, még így ünnepnapon is dolgoznak.

több időbe telt, hogy rájöjjek, Angliában nem ünneplik a márc 15-ét, mint, amit bevallana az ember.

az örsön vártam, hogy kiömöljön a nép a metróból, hogy végre hazaérhessek. egy arab csávó megtorpant előttem, mintha ismerős lennék, emiatt legalább hárman mentek bele. mindezt azért tette, hogy annyit mondhasson nekem: hello. jó tudni, hogy vannak opciók. *

*anyáméknak biztos jól jönne egy teve.lehetne mondjuk karcsi. vagy ha lány, mjúriel.

annak örömére, hogy lassan lesz egy diplomám egy területen, ahelyett, hogy itt kezdenék valamit, úgy döntöttem, hogy miért is ne kezdjek bele egy tök újba. marketing here i come.

másfél év:)