vettem egy fitballt, hátha majd nem fáj a hátam.
helyesen ülni még nem tudok rajta, de pattogással töltöttem az elmúlt 2 órát....

ovis: miért kell itt csak 30-cal menni?.....hatalmas bukkanó...
zs: ezért

elmebeteg módon arra vállalkoztam, hogy egy nappal többet töltsek itthon, mint amihez 3 éve szokott a szervezetem.

érdekes kísérlet, érdekes kísérlet, de inkább patkányokkal kéne dolgozni.

de legalább este ps3 csajparti lesz itthoni adrinál.na meg persze iszunk.

legalábbis nagyon remélem.a fent említett kísérlet része.

sikerült annyira megijednem, hogy benyomtam egy nagy adag komfortfoodot.
amit régóta nem tettem meg, kb 2 éve, amióta kvázi rendbetettem az életem.egyszerre érzem magam rohadtul büszkének, na meg szarul is.
a legjobb, hogy már nem találom a csomót és nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem.

találtam egy csomót és most veszettül parázok.
egy ideje nyomkodom hátha megtudom milyen*
ezzel annyit értem el, hogy fáj, ésmég jobban parázok.
ójeee.




*mintha értenék hozzá....

nem tudom, mit árul el a kapcsolatunkról, hogy mielőtt elutazott, a hűtőben lévő sajtszeletet lereszelte nekem.:D

fun fact #236*

amióta járunk nem töltöttünk el 2 napnál többet külön, erre ma reggel jöttem rá, amikor elutazott.
ez valahogy félelmetes.
de, ahogy elmondta, start of an era.először alszom egyedül az új lakhelyemen.jeeej.
kicsit sivárnak érzem az életem, hogy ez a hírérték.


*inkább mundane fact #236

voltam végre nyaralni, több, mint 2 napot is.
annyi mindent elterveztem, biciklizés, városnézés(nem japánokkal), elmenni debrecenbe...
amit végül véghez is vittünk:

1. szalonnasütés minden este(majdnem)
2. strandolás egy délután
3. boltba járkálás-minden nap
4. alvás: napi min.14 óra
5. olvasás
6. tiszai halászlé fogyasztás étteremben(2x)

nem az a nyaralás, amire számítottam, ami miatt természetesen össze is vesztem az ovissal, nem kicsit.

nem volt gond, hogy nem az ő hibája.és ezt már az elején tudtam...de hát nah, kellett az izgalom.

nagyon jó kis nyaralás lett belőle.nem panaszkodom, helyt álltam a konyhában is...főztem paprikáskrumplit, de jó fajtát.

hazafelé még étterembe is beugrottunk...gyermeki lelkem egy darabját vesztettem el, mert életemben először álltam én a számlát étteremben(csak azért mert a hónapfordulón ő vitt el engem).

ezt az elsőt is legyűrtem....egyre kevesebb marad...

hazaestem fáradtan és rinyáltam volna, hogy ejj, de szar nap volt ez, amikor olvastam fácsén, hogy tucatnév épp abban az utcában van, ahol a londoni arcok épp gyújtogatnak.

rájöttem, hogy befogom a szám, és crossed fingers tucatnévért.

már megint elvetemült óvodásként viselkedve, egyszercsak az ovisra nézek:
zs: nem kívánod néha, hogy egy felnőttel járj?
ovis: my middle name is pedobear.

hát akkor erről ennyit:D

nem az a problémám a tanársággal, hogy sok hülyeséget kell elviselnem, kevés pénzért, hanem, hogy mindezt néha nagyon korán, vagy nagyon későn.

ilyenkor nem feltétlenül vagyok az a pamacs, kedves tanár, akinek a jelszava: "nem baj, majd belejösz." elárulom, nem fog.ma reggel 6kor kelni azután, hogy hajnali 2kor hallgattam, hogy a szuperintelligens valahol a háztömbben lakó ifjak, 10 percen keresztül ordibáltak ferinek" a faszom tövig beléd, hát rád várunk...miiii?, én szóltam, hogy gyere....kurva  a****"...stb

ezt megfejelte az élmény, hogy a könyvesboltban valahogy nem említették, hogy a nagyon leárazott nyelvtan könyv használt. 

vagy ez, vagy egy kolléga nagyon unatkozott.

ezt onnan sikerült megtudnom, hogy megtaláltam egy oldalt kitöltve.

még nem ellenőriztem le, lehet, helytelenül.

amúgy mahna mahna muppet dal jár hetek óta a fejemben, hála az ovisnak.
a vicc az egészben, hogy megtaláltam a dalszövegét...:D

Chorus:
Mahna Mahna
Do doo be-do-do
Mahna Mahna
Do do-do do
Mahna Mahna
Do doo be-do-do be-do-do be-do-do be-do-do-doodle do do do-doo do!

olyan gyönyörű novemberi reggelre ébredtem, hogy az valami csodálatos...
nagyon ajánlom, hogy jövő hétre jó idő legyen, mert ha az egyetlen hét nyaralásomat így kell töltenem...
akkor sem lesz semmi, mert már annak örülök, hogy nem kell dolgoznom, de akkor is....valahogy jobban örülnék a jó időnek, meg ha esetleg tudnék napozni, akkor eggyel sötétebb fehér lehetne végre a lábam...