majd mosogatás közben elkezdtem gondolkodni, hogy vajon tudja-e, hogy viccelek.
[az egyik elszabadult gondolatfoszlányomnak ott vetettem véget, amikor megfordult a fejemben, hogy törlik a blogomat a humorom miatt...]
vajon átjövök-e az embereknek?
vajon átjövök-e az embereknek?
aztán rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg nem, ezért nem szeretnek általában eleinte.
később persze megbarátkoznak az elmebeteg humorommal és hülyeségeimmel.
amikor niki töredelmesen bevallotta, hogy sokáig nem voltam szimpatikus neki, valahogy nem zavart a dolog.
egy ilyen régen, fogalmazzunk finoman úgy, hogy meglehetősen zavart volna.
egy ilyen régen, fogalmazzunk finoman úgy, hogy meglehetősen zavart volna.
talán karakterfejlődés áldozata lettem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése