"De ha kell, 13 kilométert is úszok!"

János további munkálatai igen csak ígéretesek, körvonalazódni látszik a zár. Bölcsességmorzsáival nem fukarkodik, nagyobb tömeg gyűlt össze, hogy a legjavát elkapják. Csak párat idézek, annak reményében, hogy eme magvas gondolatok, más életét is elemeiben forgatják fel. "Ha én éjfélkor érek le a Balatonra, akkor is úszok, 9000 karcsapás, én magamat tesztelem, ez ilyen extrém dolog." "Szeretem a holdat, bár nem vagyok farkas, tudjátok, vérfarkas, bár az asszonyt is akkor csináltam fel." "Mindig érzem a teliholdat." "Nem vagyok az a böllér alkat, de azt mondtam neki, ezt fogd meg ne a náthát" "Az öklöm nem a helység kalapácsa" További gyöngyszemekre várunk, de lényegi munkához látott, industrial metal jelleggel. Sonkával élvezzük a dolgot, mindenkinek küldenénk a Hilti feat. Black and Decker - When steel meets with concrete című számot. És dobpergés........a zár elkészült.Búcsút vettünk. A mi részünkről könnyeset, mert próbáltuk elfojtani nevetésünk, az ő részéről nem tudjuk, az alkohol már kiölt minden érzelmet az arcáról az idült vigyoron kívül. Megnyugvással szívünkben engedjük el Jánost útjára, tudván, ma még két kilométert leúszik, mihelyst leér a Balatonra. Idézném a klasszikust, de nem kophat el, hisz olyan morális értékeket tartalmaz, amelyekkel ritkán találkozunk a mai rohanó világban, csak annyit mondanék rávezetésképp: van benne cseresznye, meg fa.