"Loptam én már cseresznyét, de nem fával együtt."

János a mai téma, aki TMK-s(azaz több, mint karbantartó). Valljuk be János alkoholista, és ugyebár alkoholista az, aki annyit iszik, mint mi csak ellenszenves. A zár javítása cirka 3 órája kezdődött és valamilyen varázslatos módon a szaki fél óránként ráeszmél, hogy valamilyen szerszám hiányzik. Gyanús a dolog. Az idézett gyöngyszem újra felhangzott: "Loptam én már cseresznyét, de nem fával együtt" Kedves Sonkával próbálunk nem nagyon röhögni. Néha felcsendült egy-két dallam, hogy elnyomjuk a kalapács finom hangját, de ilyenkor kihagytuk a masszív alkesz filozófia velejét, ezért inkább a Stop! hammer time. János, ha jól sejtem nem a legfényesebb égő a szobában. "Ez nem javítás, restaurálás" mondja a szaki a munkáját illetően. A mai első felest fél hétre saccolom és úgy érzem, legalább másik 10 követte. Stivi próbálta jobb belátásra bírni:"János fürödjön le, józanodjon ki!" Véleményem szerint János öntörvényű és a széllel szemben hugyozik, ő önerőből kívánja legyőzni az alkoholt. Végkifejlet később, mert ha jól számolom 2 perc és megint elugrik valamilyen szerszámért. Nem vennék mérget a mondat befejezésére, de valami nagyon hasonló hangzott el. "Azt nem tudom, hogy metál ezüst legyen az ajtó, vagy aki berúgta milyen színű volt." Az állapot tarthatatlan. Lassan nekem is kell egy feles.