morzsi az aranyhal

mára sikerült kiheverni a csütörtöki bulit.szerintem bn hétfő óta nem volt ilyen.

négy gyógysör kellett, mire rendbe jöttem.

a buli véleményem szerint ott fajult el, amikor a hely zárt és átmentünk a kedves kollégához, akinek van házi pálinkája.mínusz két végtaggal végeztem az estét tekintve, hogy hazafele elestem sík terepen, majd ezután eltévedve sírtam egy kicsit, hogy hogy jutok haza,nem ismervén a helyet.
6 éves korom óta nem sírtam amiatt, hogy elvesztem, pedig akkor egyedül voltam egy kurva nagy erdőben.

plusz poén, hogy ma találkoztam piróval és kiderült, hogy ugyanakkor, ugyanabban a metrókocsiban utaztunk haza.mentségemre szolgáljon, hogy kb két perc után bealudtam és a délinél egy utastársam hívta fel a figyelmem, hogy hagyjam el a kocsit. nem tudom, hogy ez mennyire számít mentségnek....

félelmetes, hogy egy mindenre elszánt tanári kar mi mindent meg nem bír inni.
awesomeness.